Tisztelt Ünneplő Nagyvenyimiek, Kedves Vendégeink!
Itt állunk a Szent Bernát Arborétumban, a meleg augusztus tikkasztó napsugarai ellen oltalmat adó Rendház előtt és árnyat adó fák közt a ?megszentelt kenyér? mellett.
Augusztus 20. a magyarság ?legősibb nemzeti ünnepe?, mégis a legsoknevűbb és legsokarcúbb ünneppé lett a történelem különböző korszakaiban.
Államalapításunkat, Szent István királyunkat, s az életet jelentő ?Új kenyeret? is ünnepeljük ezen a napon. Ki az állam és a nemzet dolgairól, ki a természet évről évre történő megújulásában múltat, s jövőt összekötő életről elmélkedik a mai ünnepen, s van, akinek a tűzijátékban rejlik az ünnep varázsa.
A Magyar Királyság Törvénynapja, eredetileg augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, már István király életében ünnepe volt a nemzet szempontjából kulcsfontosságú eseménynek, a keresztény és független Magyar Királyság megalapításának. Az ünnep napja aztán később, 45 évvel István halála után, pápai hozzájárulással, István király szentté avatásának napjához kapcsolódva került augusztus 20-ára. Történelmünk során egyházi és nemzeti jellegének erejében váltakozva, de mindig összekapaszkodva, mindvégig jelen volt, de teljes, eredeti méltóságában, hivatalos nemzeti és állami ünnepként a rendszerváltáskori Országgyűlés 1991-es döntése okán ünnepelhetjük.
A Kárpát-medence több ezer éve lakott vidék. Éltek itt különböző népek és törzsek, melyek nyomtalanul eltűntek. Az Árpád fejedelem által kiválasztott területen csak a magyarság maradt fenn, tudott immár ezer éve fennálló államot alapítani és a ránk törő veszedelmeket és nagy, erős birodalmak hódítását túlélni. Ezt köszönhetjük Szent István királyunknak. Mert István király a hit sziklájára építette hazáját.
Este majd, a tűzijáték nézése közben gondoljunk arra, hogy ehhez mekkora hit és bizalom volt szükséges. Szent István saját, személyes példával tanított a meggyőződéses hitre. A történetírók krónikái szerint harcolt, ha arra szükség volt, de békeszerető ember volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, de heves, vándorló népét letelepedésre késztette, a béke világába vezette és az Isten-hittel keresztény nemzetté tette. Úgy uralkodott, hogy cselekedetei felelősségét magán viselte.
A magyar nép történelmében az államalapítás a legfontosabb események és sorfordító időszakok egyike volt! Ugyanakkor ez a fennmaradásunkat garantáló lépés egyben nagy megrázkódtatást is jelentett az akkori kor magyarjai számára. Fel kellett adniuk szokásaik egy részét, eredeti vallásukat és életmódjukat. Át kellett venniük egy új szokásrendszert, egy új nyelvet -Európa közös nyelvét a latint- legalábbis a törvényekben, és egy új vallást, a kereszténységet!
Szent István a hite alapjaira építve tudott stabil viszonyokat teremteni. Figyeljünk hát a történelmi tényekre, mert ezekből kiderül István király, mint történelmi személyiség nagysága.
Magyarország az egyetlen olyan ország, amely a Szent Korona óvó szárnyai alatt a rázúduló veszedelmek, háborúk, történelmi korszakváltások, gazdasági világválságok közepette is megőrizte a hitét, a tenni akarását és a lelki erejét. Ma is igaz ez, egy ezredév távlatából is.
Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, hogyan váltunk Európa közepén kicsiny, de megmaradni képes országgá, nemzetté. Augusztus 20. tehát a nemzetmegmaradás, Európaiságunk létjogosultságának ünnepe. Ennek a megmaradásnak az egyik jelképe az Új kenyér is, a kenyér, ami étel, vagyis az élet táplálója. Kívánom Önöknek, Minden Nagyvenyiminek, hogy ez az új kenyér hozzon békét és bőséget nekünk, hitben, szeretetben megélt szép jövőt Mindannyiunknak!
Ha megengedik, még egy gondolattal csatlakoznék az előttem szólókhoz is, mert nagyon fontos gondolatok hangzottak itt ma el, s ezek közül az egyiket különösen megfontolandónak vélem:
Azt, hogy vegyük számba, amink van.
S ha azt, amink van, nekünk Nagyvenyimieknek, még tovább gyarapíthatjuk a jószándékból, segíteni akarásból, külön megköszönöm. S akkor majd tényleg nem marad időnk, sem okunk azon sajnálkozni, amink nincs. Vegyük hát számba az értékeinket és az elért eredményeket.
Köszönöm, hogy ilyen szép számmal részesei a mai ünnepségünknek, s most visszaadom a szót.
Vargáné Kaiser Katalin – Nagyvenyim polgármestere
