Vargáné Kaiser Katalin, Nagyvenyim polgármesterének ünnepi beszéde. Elhangzott október 23-án az ünnepi műsorban.
Tisztelt Vendégeink, Tisztelt Ünneplő Nagyvenyimiek!
Immár harmadik esztendje annak, hogy Nagyvenyim emlékező polgárai az ünnep napján a Polgármesteri Hivatalban gyűlnek össze emlékezni az 1956-os forradalom eseményeire, tisztelegni és fejet hajtani a Hősök emlékének.
Megtisztelő számomra, hogy az ebből az alkalomból rendezett ünnepségünkön én köszönthetem Önöket az előtt az Emléktábla előtt, amelyet Nagyvenyim Nagyközség Önkormányzata állított fel a Hivatal Dísztermében 2017-ben.
Tisztelt Megjelentek!
Szinte minden ünnepi beszédben megjelenik az a gondolat, mely az 56-os forradalmat a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményeként fogalmazza meg. Ez így is van. A forradalom kapcsán, bár sokan csak Budapestre és a ?Pesti srácokra? gondolnak, ez az esemény nem csupán a főváros, de a vidéki magyarság forradalma is volt, s talán közöttünk, itt Nagyvenyimen is élnek még olyanok, akik részesei voltak az eseményeknek. A tisztelgés, az Emléktábla előtti főhajtás szóljon most Hősök emlékének!
1956. a szabadság ünnepe. Az 56-os 12 nap leforgása alatt a diktatúrát egycsapásra váltotta fel a működő többpárti demokrácia. Mégis több, mint három évtizedet kellett várnunk rá, hogy az 1956-ban vérrel és verítékkel kivívott szabadságot 1990-ben visszaszerezzük. A ma élő idősebbek, de a középkorúak is részesei voltak, mi az itt ülők is sokan részesei voltunk annak a felszabadító érzésnek, amikor az árulással behívott szovjet csapatok elhagyták Magyarországot? A rendszerváltáskor, több mint 30 évvel a forradalom után végre ott folytathattuk, ahol 56 októberének végén álltunk, a szabad, független és reményteli jövő kapujában.
56 forradalma éppen ettől volt olyan különleges, minden más eseménytől megkülönböztethető: mert azokban az októberi napokban a jelent hirtelen maga alá temette a jövő, és a mánál fontosabb lett a holnap. 1956 októberében valóban kimozdítottuk a diktatúra egyhelyben ketyegő óráját, kizökkentettük az idő járását az örök jelen állapotából.
De miért is fontos ezt kihangsúlyoznunk?
Mert nincsen következmények nélküli világ.
A diktatúra jelenében a hatalom birtokosai mindent megengedtek maguknak és könnyelműen nem számoltak a következményekkel. Úgy a politikai gyilkosságok, mint a GULAG poklának, az ÁVÓ pincebörtöneinek, a padláslesöpréseknek a következményeivel. De a kommunizmus urai tévedtek. 1956 októberében kizökkent az idő a diktatúra örök jelen állapotából: bebizonyosodott, mert bebizonyítottuk, hogy nincs következmények nélküli világ. A tettekkel el kell számolni.
1956 tehát a felelősség, a rend fogalma.
Aligha van a közelmúlt magyar történelmének olyan darabja, amelyet annyira áthatna a felelősség érzése, tudata, mint 56 eseményeit.
Ma itt vagyunk, ünneplünk. Az ünnep: a múltunk által ránk ruházott felelősség vállalása. Az emlékezés kötelesség. Az örökösök örök felelőssége. Mert a történelem természete ilyen: örökséget hagy, felelősséget rak a késői nemzedékek vállára.
1956. október 23-án, Budapesten csoda történt. Akkor is, ha a reménykedés és felszabadultság 12 napja után a fegyveres erőszak legázolta a forradalmat. Annak szellemét azonban nem tudta megsemmisíteni.
Az 56-os forradalom olyan eseménye volt a 20 századi magyar történelemnek, amelynek hatása távol az ország határaitól, nemzetközi szinten is érzékelhető volt. Ezt jól mutatják más nemzetek nagyjainak erről vallott gondolatai is. A mai ünnepre készülvén sok ilyen akadt a szemem elé.
Néhány ilyen, számomra szép gondolatot fogalmazott meg Albert Camus is 1957-ben eképpen:
?A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. ? A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben?. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol ? még közvetve sem ? igazoljuk a gyilkosokat.?
